Győri Könyvszalon. Alkotói díj.

Szentmártoni János (1975, Budapest)
Magyarország Babérkoszorúja-, József Attila- és Gérecz Attila-díjas költő, író.
A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2000-től tíz éven át a Magyar Napló Kiadó szerkesztője.
A Magyar Irószövetség egykori elnöke. Az MMA Kiadó ügyvezetője, a Magyar Napló főszerkesztője.
2025-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Eddig 13 könyve látott napvilágot. Legutóbbi kötete: Eső előtt hazaérni (Magyar Napló Kiadó, 2024).

Harangszó a küldetésre
Pillanatkép Szentmártoni Jánosról

Kereken huszonöt éve, mindjárt a megismerkedésünk napján, 2001-ben, a Németh László életművének mélyebb megértéséért rendezett Tokaji Írótáborban természetesen nem az irodalmi-közéleti szerepvállalás fontosságáról beszélgettünk este tizenegytől virradatig, a szállást nyújtó kollégium sarkánál lefutó esőcsatorna mellett, az akkor huszonhat éves Szentmártoni Jánossal. Hanem arról, hogy a fiatal irodalomból hova tűnt a nemzet akkoriban is súlyos – és korábban még gyötrelmesebb – gondjainak megszólítása, honnan jött az erre irányuló előkelő némaság, a témáira jégcsapokat meresztő arisztokratikus hideg. S mit kellene tenni azért, hogy ez a sivár helyzetkép megváltozzék, az okokat mozgató erők világossá váljanak, és a fiatal irodalomban annyira lebegőssé tett küldetéses alkotói program kimozduljon végre a holtpontról. A fiatalember általam már korábban megismert versei és a Magyar Napló szerkesztőségében való munkálkodása egyértelmű biztatást adtak arra, hogy közösen ostromoljuk az éjszakát ezekkel a kérdésekkel, amelyekből aztán – hajnal felé haladva, sőt azután is – csaknem félnapos diskurzus kerekedett. S ennek a párbeszédnek a kitartó szívósságát éppen az adta, hogy a fiatalabbik vitázó korántsem a feladatoktól való elhatárolódás, az óvatos bekkelés és a mindenféle komolyabb szerepvállalásból és elkötelezettségből kivonuló udvari elegancia vonásaival szólalt meg. Hanem a divatokkal és egyéb mesterkedésekkel szemben fellépő határozott szellemi ellenállás, az útkeresés és a reális esélyek nyomozásának szándékával. Ott, akkor még egyikünk sem gondolta, hogy tíz év sem telik el, s 2010-ben ezt a fiatalembert nagy támogatással választják meg a Magyar Írószövetség elnökévé, majd ezt a döntést még kétszer megismétlik, összesen kilenc esztendőre jelölve ki így élete egy nagyobb szakaszának meghatározó kereteit. Sőt azt sem sejtettük, hogy 2015-től munkatársak is leszünk majd a Magyar Napló Kiadónál, ahol előzetesen – más feladatai mellett – nyolc éven át szerkesztette Az év versei sorozatot. Az e műhely lapjainak és könyveinek közös programozásai további alkalmakat adtak azután az újabb és újabb aktuális irodalmi témák átbeszélésére. Azt sem súgta meg – az akkor egész éjszaka – szakadatlanul a szavainkba duruzsoló esőcsatorna, hogy a Magyar Írószövetséget irányító munkája mellett jó tíz év elteltével, 2012-től 2020-ig a Tokaji Írótábor Egyesület elnöke is Szentmártoni János lesz. S ha nem emelt volna már addig is éppen elég megoldandó ügyet, alkotói, irodalmi helyzetet és problématömeget a vállára az idő és önmaga elszánása, mindezek mellett még fontos tisztségeket vállalt (s ez a lista korántsem teljes) a Móricz Zsigmond Ösztöndíj Kuratóriumában, a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalom, majd Könyvkiadási kollégiumaiban, majd a helyemre lépett a Magyar Napló folyóirat főszerkesztői feladataiban. Alig néhány éve pedig (a köztestület Irodalmi Tagozatának tagjaként) a Magyar Művészeti Akadémia – köteteket, egyéb nyomtatott kiadványokat, sőt filmeket is készítő, illetve patronáló – könyvkiadójának is őt emelték a vezetőjévé. Írói-költői életpályája mellett, annak mintegy kiterjesztéseként, szellemiségével és számos kézmozdulatával sokrétűen építi tovább így ma is mindazt, amit leginkább fölvállalt alkotó-őseitől örökölt, s amelynek szolgálatára kihívta az idő – a küldetés nem szűnő harangszavában.

Jánosi Zoltán

ALKOTÓI DÍJ